Könyvtári blog Könyvtári blog

Internet Fiesta az Infotékában

 

Az idén 17. alkalommal, március 17. és 24. között került megrendezésre az Internet Fiesta a magyar könyvtárakban. A programsorozat keretén belül idén is internetes játékra invitáltuk a kecskeméti általános iskolák harmadikos és negyededikes tanulóit. A játékban részt vevő gyerekek az interneten való eligazodást gyakorolhatták az Infotéka számítógépein.
A játék egy rövid beszélgetéssel kezdődött. Kiderült, hogy a gyerekek többsége már elég tapasztalt a számítógép kezelésében, ámbár tudásuk főleg a játékprogramokra, online játékokra korlátozódik. Arra a kérdésre, hogy milyen veszélyek leselkednek rájuk az interneten, ügyesen válaszoltak, rengeteg lehetőséget felsoroltak a vírusoktól kezdve a rosszindulatú chatpartnerekig.

 

Internet Fiesta 1   Internet Fiesta 2

 

Ezután a gyerekek elfoglalhatták a helyüket a számítógépek előtt. Minden géphez két gyermek ült, páratlan létszám esetén három is. Összesen 15 feladattal vártuk őket, ezeket felváltva tölthették ki, kedvük szerint válogatva a számukra szimpatikus vagy éppen kicsivel nehezebbnek tűnő feladatok közül. A kezdeti apróbb bizonytalanságok után hamar ráéreztek a játék ízére, és ahogy az idő haladt, egyre ügyesebben találták meg a szövegekben, mesefilmekben elrejtett válaszokat. Volt, akinek jobban ment, volt, aki több nehézséggel találta szemben magát. Ha valaki elakadt, csak jelentkeznie kellett, és egy könyvtáros, vagy a tanár nénik máris segítségére siettek.
Jó hangulatban telt el minden csoport számára a rendelkezésre álló 1 órácska. Sok gyermek jelezte a végén, hogy nagyon jól érezte magát, tetszettek neki a feladatok, és örömmel fog szabadidejében visszatérni a könyvtárba.

 

Fiesta utóélet

Az internetfiestás előadásom óta többen kerestek fel hasonló kérdésekkel - ezúton is köszönöm az érdelődést -, és megragadnám az alkalmat, hogy egy részükre itt reagáljak (hátha másoknak is hasznára lesz):

Az előadást kísérő prezim itt érhető el: Fotóztam. Most merre tovább??

 

 

 

Az előadáson bemutatott szoftverek és szolgáltatások: LINKAJÁNLÓ

 

A közösen készített scrap kép (nagyobb mérethez katt a képre):

 

... és amit én készítettem emlékül:

A statisztika unalmas, az információ gyönyörű?

Vannak dolgok az életben, amelyek az eldöntendő kérdésekhez hasonlatosan, igen-nem módra osztják meg az embereket: dohányzik vagy sem, szereti a pacalt vagy nem, szokott olvasni vagy nem.

Ilyen a statisztika is: van, aki szívesen foglalkozik vele és van, aki „csak ezt ne!” felkiáltással fordítja el a fejét, amint adathalmazt lát (és így viszonyul a folyamatábrákhoz is). Nincs róla statisztikai adatom, de megkockáztatom: mindig is azok voltak kisebbségben, akik kedvelték az adatgyűjtést és –elemzést. A különféle intézményi és céges beszámolóknál is jellemzően akkor kezd „leereszteni” a hallgatóság, amikor a statisztika van soron. A PowerPoint-os prezentációk elterjedésével a diagramos személtetés egy időre javított a helyzeten, aztán ezekbe is beleunt a közönség.

Pár éve egy új műfaj jelent meg a médiában, amely képes a száraz adatokat és a sok információt könnyen és gyorsan feldolgozhatóvá tenni. Magyarországon még gyerekcipőben jár, de egyre népszerűbb az INFOGRAFIKA.

„Az infografika több mint egy fénykép, összetettebb, mint egy rajz és sokkal informatívabb, mint az önmagában álló írott szöveg. Célja minden esetben az információközlés. A jó infografika figyelemfelkeltő, informatív, közérthető” – olvashatjuk az egyik hazai úttörő vállalkozás, az infografikákat tematikusan gyűjtő blog, az infographics.blog.hu oldalán.

Egy jó infografika vírusként terjed az interneten, elsősorban a közösségi oldalakon, ezért nem véletlen, hogy a leggyorsabban a reklámipar reagált a jelenségre és a legtöbb infografika is náluk születik. De nem csak ők élnek vele: egyre több ismeretterjesztő-oktató alkotás készül, egyre több fejezet, tanulmány, cikk mellett találunk szemléltető infografikát.

 

Az infografika lehet nagyon egyszerű, alig több egy diagramnál, és lehet összetett, egyszerre több diagramot, folyamatábrát, stb. magába foglaló alkotás – ilyenek könyves témakörben például:

Olvasási szokásaink  [forrás: Az e-book világa]

Hogyan mentsük meg a fákat olvasással?  [forrás: bookandwalk]

A környezettudatos olvasás  [forrás: bookandwalk]

Mit csinálnak az írók írás helyett?  [forrás: kötvefűzve]

25 irodalmi nyitómondat  [forrás: kötvefűzve]

(+ s ha már blogolok, nem hagyhatom ki, hogy legyen egy blogos példánk is)

Bár viszonylag új műfajról van szó, az alkotók nem csak kreatívak, hanem termékenyek is – erre utal az is, hogy már magyarul is megjelent két kötet:

Martin & Simon Toseland Infografika: A világ más szemmel  és David McCandless  Az Információ gyönyörű  c. könyve nálunk is elérhető.

Nagy kedvenceim a TED előadások, David McCandless-ét is érdemes megnézni, már magyar felirattal is megtekinthető ITT.

Ha a fentiek alapján valaki kedvet kapott egy infografika készítéséhez, maga is hozzáfoghat ezen a weboldalon. A dolog jóval egyszerűbb, mint gondolnánk: csak regisztrálni kell az oldalon és az internetes szoftver segítségével minden különösebb grafikai képzettség nélkül, a különféle sablonok, háttérszínek, stb, közül válogatva mi magunk is játszi könnyedséggel készíthetünk látványos infografikát.

Öt per százötven

Ma reggel munkába jövet két vicc jutott az eszembe. Egy a Stewen Hawking könyvről, amikor a vizsgázó feladatul kapja, hogy beszéljen Az idő rövid történetéről, és a következőképpen felel: „Azt idő rövid. Története: sosem elég.”

A másik pedig egy frappáns mondás a sport világából: „Az edzés során különösen arra kell odafigyelni, hogy elkezdődjön.”

Így vagyok mostanában a blogírással. Ötletem, mondanivalóm volna, csak az idő és a nekiveselkedés hiányzik. Elméletben tudom, hogy csak le kellene ülni és ontani a sorokat, de a gyakorlatban mindig találok valami más tennivalót: helyükre pakolom a könyveket, elolvasok egy tutorialt… Időnként elhatározom, hogy példát veszek Jasinda Wilderről, aki nem csinál nagy ügyet az írásból és ezt nem is rejti véka alá, sőt mindenkit arra buzdít, hogy hasonlóképpen tegyen, ha eredményes szeretne lenni.

Januárban akartam írni a toplistás könyveinkről, miután kíváncsiságból lekértem egy listát a leggyakrabban kölcsönzött szakirodalmi könyveinkről, meg az „agymosó” könyvekről, miután megérkeztek a várva-várt Brian Tracy hangoskönyvek (és az is megérne egy posztot, hogy miért van az, hogy egyes kiadóktól, ha magánemberként rendelek, másnapra megérkezik a könyv, a könyvtár pedig hetekig várhat, mire megkapja a maga példányát…) és, hogy egyes körökben miért népszerűek, ugyanakkor mások miért érzik trendinek az önsegélyező önfejlesztő könyvek leszólását…

… de végül arra jutottam, hogy most egy szubjektív toplistáról, a saját kedvenceimről írok, külön rovatot szentelve nekik a jövőben. Terveim szerint eztán időnként egy ötös toplista erejéig sorra veszem az egyes szakok szerintem legjobb könyveit.

Ha toplistákról van szó, nem tudok nem egyből a Pop, csajok, satöbbi…  Rob Gordonjára gondolni, aki az élet minden területén összeállítja a maga ötös listáját, legyen szó fájdalmas szakításokról vagy feliratos filmekről – s jellemző módon nem csak így gondolkodik, hanem ezek alapján kommunikál.

(Apropó film: a Pop, csajok, satöbbi… filmváltozata John Cusack-kel is azon kevés alkotás közé tartozik, ahol a filmváltozat sikere méltó a könyvéhez. DVD-n nálunk is elérhető.)

Ha alapos akarok lenni, akkor a rangsorolást a főosztályokkal kell kezdenem. Ez alapján a kedvenceim (itt egy kicsit csalok, legyen csak három):

1 – Filozófia, Pszichológia

3 – Társadalomtudomány

6 – Alkalmazott tudományok

Az 1-es főosztály viszonylag kis osztály, kb. 8 oszlopnyi könyvet tesz ki a kölcsönözhető gyűjtemény szabadpolcain, és három szak könyvei versengenek a legtöbb helyért: a filozófia (100), az ezoterika + okkult tudományok (133), és a pszichológia (150).

[Mindig igyekszem felhívni a „pszichológia” témakörben olvasgatni vágyók figyelmét, ezért itt is megemlítem:  a „konyhapszichológiát”, vagyis a gyakorlati tanácsokkal operáló könyveket az alkalmazott tudományok között, a 613-as mentálhigiénia szakban találják.]

A három közül egyértelműen elfogult vagyok a 150-essel, így most ebből válogattam. Szerettem volna elkerülni, hogy egy tankönyv-lajstrommal álljak elő, ezért az olyan alapműveket, mint A mese bűvöletében, a Gyermeklélektan vagy a Flow mellőztem.

Gary Chapman akár első is lehetne a listán, de őt azzal a felkiáltással, hogy ’majd ha a 613-asról írok, első lehet’, kihúztam. Martin Seligman: Amin változtathatsz… és amin nem c. könyve szintén nagy esélyes volt, csak azért maradt le, mert nemrég kezdtem és nem olvastam még végig. Ezek alapján a befutók végül a következő kedvencek lettek:

 

1.  Alice Miller: A tehetséges gyermek drámája   

 

2. David B. Bexter: Mi ütött beléd?  

 

3.  Patricia Evans: Szavakkal verve   

 

4.  Susan Forward: Mérgező szülők  

 

5.  Martin Seligman: Az optimista gyermek

 

 

 

Tapintható összefogás

Szeptemberben fagyott, októberre megenyhült, most, november elején mintha gondolkozna az időjárás, mi tévő legyen – mi pedig mindeközben el vagyunk havazva. Kevés a kolléga, sok a teendő, ezért csak most jutottam oda, hogy írjak arról, amit semmiképpen nem akartam kihagyni: a Tapintható Mesevilágról és a Könyves Vasárnapról.

Nem akartam kihagyni sem a blogból, sem IRL, ezért – s mivel munkára nem voltam beosztva, ezúttal családostul – vasárnap délután benéztem a könyvtárba.

(Pár perc múlva a Lego új könyvtáros figurája jutott eszembe, hogy vajon hány sztereotípiát testesíthetek meg, hogy nem csak a törzsolvasók szólítanak le civilben, aztán kapcsoltam, hogy hát persze, az erre az alkalomra készült egyenpólót vettem fel…)

Kisfiaimnak volt egy korszaka (kb. fél éven át tartott), amikor a Magyar Népmesék volt a Kizárólagos Kedvenc. Be is szereztük az összes részt DVD-n, és jó párat a rajzfilmek alapján kiadott könyvekből. Hamarosan kívülről fújtuk a történeteket és változatosságot már csak egy-egy mese újabb feldolgozása jelentett. Egyértelmű volt tehát, hogy látogatásunk fő célja a Tapintható Mesevilág lesz.

Tapintható mesevilág Böbe és a Macskacicó

A kiállítás berendezésekor volt szerencsém pár szót váltani Flamann Ildikó alkotóval, és Böbével –  a kiállítást szervező, gyengén látó kolleganőmmel - közösen „letesztelni” a tapintó érzékelésünket az asztalokon elhelyezett képeken. Magamról mélyen hallgatok, csak annyit árulok el, hogy az egy-egy mesejelenetet ábrázoló kerámiák feladták a leckét a tapintva látásban kezdőnek számító, gyakorlottságával engem lenyűgöző kolleganőmnek is. Nem úgy a megnyitón muzsikáló Landini Régizene Együttes tagjainak, akik profin szánkáztak ujjaikkal a képeken és a látókkal együtt jót szórakoztak a mesevilág felidézésén.

Egész héten nagy volt a nyüzsgés a galérián: sokan megnézték és kipróbálták tapintva látásukat a kerámiákon. Kíváncsi voltam, mit szólnak majd a fiaim az agyagba gyúrt kedvenc meséikhez…

Rövid eligazítás [máskor-nem-szabad-most-kivételesen-hozzányúlhattok] után ők is sorra vették a kajtár macskát, a pirosmalacot, a Király Kis Miklóst és társaikat, én meg büszkülhettem, hogy milyen mívelt sarjaim vannak (hiába no, az a fél év a Magyar Népmesék bűvöletében megtette a hatását).

Gyerek a polcon

De nem sokáig feszíthettem, mert… izé, nem tudom, más könyvtárosok gyerekei hogy vannak vele, de az enyémek néha mintha túlságosan is otthon éreznék magukat blush… Ezért inkább a Gyerekvilág felé tereltem őket, ahol egy mesefelolvasásba kapcsolódtunk be.

Ezt követően nagyobbik fiam lelkesen indult a többiekkel a kuckóba, hogy részt vegyen a kézműves foglalkozáson; kisebbik fiam pedig rávetette magát a ládajátékokra. Hosszas nézelődést és rövid alkudozást követően mindketten kiválasztották a hazaviendő könyveket, zsebre tették az új, zöld olvasójegyeiket és anya-csak-öt-percet (=negyedórát) játszottak a piros játszótéren (értsd: Könyvtári Egészségudvarban), majd – sötétedés előtt - hazafelé vettük az irányt.

Kollegám, ki kitartott, míg a könyvtár nyitva volt, mind vígan volt; ha a Könyves Vasárnap hétfőbe nyúlt volna, az én mesém is tovább tartott volna. :)

1 - 5 / 14 tétel megjelenítése.
Tételek oldalanként 5
of 3