Katona József Lexikon Katona József Lexikon

Emléktábla a szülőházon Emléktábla a szülőházon

Helye: Kecskemét, Katona J. u. 5.
A műalkotás rövid leírása: illusztrált márványtábla.
Anyaga: márvány
Mérete: 180x50 cm

A felirat pontos szövege: Itt született Katona József "Bánk Bán" szerzője
                                                        1791. november 11.

Adatforrás: Bács-Kiskun megyei történeti és kegyeleti emlékhelyek számbavétele. 1989.

 

Emléktábla a szülőházon

Az emléktábla leleplezési ünnepélye 1883 április 16-án folyt le. Megjelentek a M. Tud. Akadémia képviseletében Szász Károly, Szarvas Gábor, Vadnay Károly, Győry Vilmos, Lehr Albert, Deák Farkas;a Kisfaludy-társaság részéről Gyulai Pál, Dalmady Győző, Beöthy Zsolt, Ágai Adolf; a Petőfi-társaság nevében
Abafi Lajos, Neugebauer László; az Írók és Művészek társaságából Visi Imre, Dolinay Gyula;a Nemzeti Színház részéről Feleki Miklós és neje; Budapest, Pestmegye, a szomszéd városok és vidéki irodalmi társaságok képviselői, s a három jutalmazott ódaszerző. Az ünneplők tömege az ez alkalomból Katona-utcának elnevezett helyen, a költő szülőháza előtt gyülekezett, melynek szögletét a fehér márványtábla díszítette e felirattal:

Itt született Katona József "Bánk bán" szerzője 1792. november 11.

Az ünnepélyt 11 órakor a dalárda kezdte meg Thern "Dalünnepen" c. karával. Utána dr Szeless József, a rendezőbizottság elnöke kiemelte Kecskemét kegyeletét, mellyel a nagy költő emléke iránt viseltetik, s melynek kifejezéséül most, halála évfordulóján szülőhelyét emléktáblával jelöli. Üdvözölve a vendégeket, akik eljöttek, hogy az ünnepély fényét emeljék, ezt megnyitotta. Ezt követte Horváth Döme nagy emlékbeszéde. Majd Feleki Miklós szavalta Csengeri János pályadíjnyertes ódáját. Ezután Szász Károly a M. Tud. Akadémia, Gyulai Pál a Kisfaludy-társaság kegyeletét tolmácsolta. Laukó Károly evangélikus lelkész szavalta el Sántha Károly ódáját. A dalárda Himnusz-énekével zárult az ünnepély.
Déli 12 órakor népes díszebéd volt a kaszinóban, ékes köszöntőkkel. Este fél 8 órakor pedig a Jótékony nőegylet tartott hangversenyt a színházban.

Forrás: Emléklap Katona József szülőházának emléktáblával megjelölése ünnepélyéről 1883 április 16-án / A Katona József Kör kiadása. - Kecskemét : Első Kecskeméti Hírlapkiadó-és Nyomda Rt., [192?] (Kecskemét : Első Kecskeméti Hírlapkiadó és Nyomda Rt.). - 22, [1] p.
Lásd a katalógusban>>

Emléklap

 

 

Reviczky Gyula: Katona József
 
- Emléktáblájának leleplezésére -
 
1883. április 16.
 
Melyik költő nem vágyik tetszeni?
A hány csak volt, ohajtá mind a tapsot.
Fagyos közöny hamar szárnyát szegi.
Pacsirtát zengni télidőn ki hallott!
Nincs dalos ajk, mely ne hallgatna végre,
Ha nincs, a ki figyeljen énekére.
 
S neked taps osztályrészül nem jutott.
Hősöddel nem sírt, nem hevült a nemzet.
A teremtésbe' vesztes és bukott
Magad valál. Ki méri meg keserved'!
Oh, szörnyü sors, nagy elmével születni,
Ha meg nem érti, meg nem látja senki!
 
Terólad zengek, Kecskemét fia!
Shakespeareje a magyar tragédiának.
Im', összejöttünk ünnepelni ma,
Megengesztelni sértett, szellemárnyad'.
Óh, mester, érzi mind, a ki ma itt áll:
Rosszkor születtél, siketeknek írtál.
 
Te voltál Bánk, a vesztes, hallgatag,
Kit a halál elért még életébe',
Búját, keservét érezted magad,
Elfojtott szenvedély lángjában égve.
Hallhattad, hány kis embert éljeneznek:
De büszke búdat némán rejtegetted...
 
És tünt a kor, s más, újabb nemzedék
Tapsolva, sírva, lelkesedve látta
A magyar ember őstermészetét,
Sok százados harczát tragédiádba'.
S a koszorú, a mely ma sírod éke,
Megújul nemzedékről nemzedékre.
 
Nincs sírüreg, nincs század oly setét,
Mely a dicsőt örök homályba zárja;
Nem nyomja el a költő szellemét
S e lelki vakság, sem a sors viszálya.
Feltörte Bánk is koporsója zárát,
Dicsérve mesterét s nagy alkotását.
 
S most itt vagyunk, és áldjuk a helyet,
A hol megkezdted bús tragédiádat.
Mert az: küzdés s bukás volt életed,
S a hír sugára csak sirodra áradt.
Ma már mint halhatatlant emlegetnek
Arany, Petőfi, Vörösmarty mellett.
 
Jó magyarok, kik ide gyültetek.
Tisztelni Kecskemét fiát, a holtat:
Gondoljátok meg, mennyit szenvedett!
Intő példája légyen ő e honnak,
Hogy majd, ha még egy Katonája lészen:
Ne csak igy feltámadjon, igy is éljen!
 

Lásd még az ódapályázat szócikket>>