Kodály, túl a nyolcvanon annyi megerőltető utazást vállalt, amennyi huszonéveseknek is sok lett volna tán. Dolgozott  élete utolsó percéig, 1967. március 6-án reggel 5 óra 45 perckor állt meg a szívverése.

Temetése valóságos nemzeti gyásznappá vált. Ravatalához tízezrek zarándokoltak el a Magyar Tudományos Akadémia aulájába. Ennyi embert soha nem látott a Farkasréti temető, ahol érckoporsóját végső nyugalomra helyezték.
Kodály Zoltán íróasztalán halála napján kórusmű kezdeményei feküdtek. Az alkotás befejezhetetlen, az életmű véglegesen lezárult. Fiatalon maradt özvegy Kodály Zoltánné Péczely Sarolta, ki több mint három évtizede munkálkodik fáradhatatlanul a hagyaték szellemi és tárgyi részének megőrzésén.

Forrás: Kodály Zoltán / Breuer János. – Budapest : Mágus Kiadó , 1999. – p. 60-61. - (A világ legnagyobb zeneszerzői sorozat) Lásd a katalógusban>>