Legfrissebb tartalmak a portálon - feliratkozás RSS hírlevélre

Vásárhelyi Zoltán

Vásárhelyi Zoltán kóruskarnagy, zeneszerző

(Kecskemét, 1900. március 2. – Budapest, 1977. január 27.)

Vásárhelyi Zoltán (Fotó: Zeneakadémia képgyűjteménye)

Hegedűtanulmányait szülővárosában kezdte, de már gimnáziumi éveiben az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia hegedű szakos növendéke lett Kemény Rezső osztályában. Később beiratkozott a zeneszerzés tanszakra, ahol Weiner Leó és Kodály Zoltán tanította. Zeneszerzői végbizonyítványát csak jóval később, 1941-ben szerezte meg, a hiányzó vizsgák pótlásával. 1924-26 Észtországban és Norvégiában élt, mint hegedűművész és hangversenymester. 1926-ban M. Bodon Pál hívására tért haza, s 1942-ig a kecskeméti zeneiskola hegedű-és énektanára volt. „Vásárhelyi elbeszéléséből tudjuk, – írja Ittzés Mihály – hogy hazatérte után felkereste volt zeneszerzéstanárát, hogy külhoni élményeiről beszámoljon. Kodály útravalót is adott néhány szóval: »csináljon kórust«. Ez életre szóló kötelezettség volt, amelyet csak megerősített az élmény, melyet a kecskeméti zeneiskolai nőikar hangzása az első pillanatban szerzett az újdonsült karnagynak. Bár még hosszú időn keresztül hegedűsként is aktív részese volt az alföldi város zeneéletének, s még hosszabb ideig dolgozott hegedűtanárként, egyre inkább a kórus került érdeklődése középpontjába, s lényegében tehetsége és szívós önképzése révén jutott a karvezetők élvonalába. 1929 végén és 1930 elején már Kodály gyermekkar-estet szervezett.”

Az iskola énekkara mutatta be Magyarországon elsőnek Schütz Máté passióját és Karácsonyi oratóriumát, Josquin Desprez Pange Lingua c. miséjét és 1933-ban Purcell Dido és Aeneasát angolul nyelven. A Kecskeméti Dalárda Vásárhelyi Zoltán betanításával mutatta be 1934. július 22-én Kodály az Öregek, az Akik mindig elkésnek, valamint a Jézus és a kufárok, 1936. május 11-én pedig a Molnár Anna c. művét. „Bartók művei közül a Falun két és a Magyar népdalok három tételének magyarországi bemutatója (1934, ill. 1936) mellett az egyneműkarok nagy része ősbemutatójának megszervezése (közülük háromnak a vezénylése) fűződik Vásárhelyi Zoltán nevéhez. Kodály jellemzése szerint Vásárhelyi »közönytörő ereje« volt záloga az országos hírű s példaértékű kórusélet megteremtésének Kecskeméten.”

1938-48 munkáskórusokat vezetett, 1941-től a Zeneművészeti Főiskola tanára volt: először tanító és tanár szakos hallgatóknak tanított hegedű kötelező tárgyat, társaszenét és partitúraolvasást, 1945-től pedig fokozatosan a karvezetés legendás professzorává vált. 1965-ben könyvet publikált Az énekkari vezénylés módszertana címmel.

1946-tól a Munkásdalosszövetség országos karnagya, kórusával 1947-ben megnyerte az angliai Llangollen nemzetközi kórusverseny első díját. Alapító karnagya volt a Honvéd Művészegyüttes férfikarának, művészeti vezetője a Rádió Énekkarának. 1955-ben ő mutatta be Kodály Zrínyi szózata c. nagyszabású a cappella kantátáját. Vezette a MÁVAG Acélhang férfikórusát. Több alkalommal vezényelte a Rádiózenekart és az Állami Hangversenyzenekart.

1959-től a Zeneművészeti Főiskola kórusát vezette, akikkel olyan nagyszabású oratorikus műveket is műsorra tűzött, mint Bach: h-moll miséje (1969), vagy Schumann: A Paradicsom és a péri (1971).

Szimfónia c. művét 1956-ban mutatták be, mellette számos feldolgozást, kantátát, tömegdalt és gyermekkari művet írt, de található életművében vonósnégyes és egy korai hegedűszvit is.