Ma reggel munkába jövet két vicc jutott az eszembe. Egy a Stewen Hawking könyvről, amikor a vizsgázó feladatul kapja, hogy beszéljen Az idő rövid történetéről, és a következőképpen felel: „Azt idő rövid. Története: sosem elég.”

A másik pedig egy frappáns mondás a sport világából: „Az edzés során különösen arra kell odafigyelni, hogy elkezdődjön.”

Így vagyok mostanában a blogírással. Ötletem, mondanivalóm volna, csak az idő és a nekiveselkedés hiányzik. Elméletben tudom, hogy csak le kellene ülni és ontani a sorokat, de a gyakorlatban mindig találok valami más tennivalót: helyükre pakolom a könyveket, elolvasok egy tutorialt… Időnként elhatározom, hogy példát veszek Jasinda Wilderről, aki nem csinál nagy ügyet az írásból és ezt nem is rejti véka alá, sőt mindenkit arra buzdít, hogy hasonlóképpen tegyen, ha eredményes szeretne lenni.

Januárban akartam írni a toplistás könyveinkről, miután kíváncsiságból lekértem egy listát a leggyakrabban kölcsönzött szakirodalmi könyveinkről, meg az „agymosó” könyvekről, miután megérkeztek a várva-várt Brian Tracy hangoskönyvek (és az is megérne egy posztot, hogy miért van az, hogy egyes kiadóktól, ha magánemberként rendelek, másnapra megérkezik a könyv, a könyvtár pedig hetekig várhat, mire megkapja a maga példányát…) és, hogy egyes körökben miért népszerűek, ugyanakkor mások miért érzik trendinek az önsegélyező önfejlesztő könyvek leszólását…

… de végül arra jutottam, hogy most egy szubjektív toplistáról, a saját kedvenceimről írok, külön rovatot szentelve nekik a jövőben. Terveim szerint eztán időnként egy ötös toplista erejéig sorra veszem az egyes szakok szerintem legjobb könyveit.

Ha toplistákról van szó, nem tudok nem egyből a Pop, csajok, satöbbi…  Rob Gordonjára gondolni, aki az élet minden területén összeállítja a maga ötös listáját, legyen szó fájdalmas szakításokról vagy feliratos filmekről – s jellemző módon nem csak így gondolkodik, hanem ezek alapján kommunikál.

(Apropó film: a Pop, csajok, satöbbi… filmváltozata John Cusack-kel is azon kevés alkotás közé tartozik, ahol a filmváltozat sikere méltó a könyvéhez. DVD-n nálunk is elérhető.)

Ha alapos akarok lenni, akkor a rangsorolást a főosztályokkal kell kezdenem. Ez alapján a kedvenceim (itt egy kicsit csalok, legyen csak három):

1 – Filozófia, Pszichológia

3 – Társadalomtudomány

6 – Alkalmazott tudományok

Az 1-es főosztály viszonylag kis osztály, kb. 8 oszlopnyi könyvet tesz ki a kölcsönözhető gyűjtemény szabadpolcain, és három szak könyvei versengenek a legtöbb helyért: a filozófia (100), az ezoterika + okkult tudományok (133), és a pszichológia (150).

[Mindig igyekszem felhívni a „pszichológia” témakörben olvasgatni vágyók figyelmét, ezért itt is megemlítem:  a „konyhapszichológiát”, vagyis a gyakorlati tanácsokkal operáló könyveket az alkalmazott tudományok között, a 613-as mentálhigiénia szakban találják.]

A három közül egyértelműen elfogult vagyok a 150-essel, így most ebből válogattam. Szerettem volna elkerülni, hogy egy tankönyv-lajstrommal álljak elő, ezért az olyan alapműveket, mint A mese bűvöletében, a Gyermeklélektan vagy a Flow mellőztem.

Gary Chapman akár első is lehetne a listán, de őt azzal a felkiáltással, hogy ’majd ha a 613-asról írok, első lehet’, kihúztam. Martin Seligman: Amin változtathatsz… és amin nem c. könyve szintén nagy esélyes volt, csak azért maradt le, mert nemrég kezdtem és nem olvastam még végig. Ezek alapján a befutók végül a következő kedvencek lettek:

1.  Alice Miller: A tehetséges gyermek drámája   

2. David B. Bexter: Mi ütött beléd?  

3.  Patricia Evans: Szavakkal verve   

4.  Susan Forward: Mérgező szülők  

5.  Martin Seligman: Az optimista gyermek