Európai Hulladékcsökkentési Hét Európai Hulladékcsökkentési Hét

Hulladékgazdálkodás az Európai Unióban

 

Az Európai Unió elősegíti a hulladékképződés megelőzését, a fogyasztók tájékoztatása útján ösztönzi az újrafeldolgozást, támogatja a kutatást és az új környezetbarát termékek fejlesztését, valamint elősegíti azt, hogy a termékek és szolgáltatások előállítása minél kevesebb természeti erőforrást vegyen igénybe. Célja véget vetni annak a folyamatnak, hogy a hulladék mennyisége a gazdasági fejlődéssel arányosan nő.

Az Európai Unió azt a konkrét célt tűzte ki, hogy 2010-re 20%-kal, 2050-re pedig 50%-kal csökkenti a végső hulladék mennyiségét 2000-hez képest. Ennek elérése érdekében olyan stratégiát dolgozott ki, amelynek fő céljai a következők:

  • a hulladékképződés megelőzése;
  • a hulladékok hasznosítása újrahasznosítás, újrafeldolgozás és energiatermelés útján;
  • a hulladékfeldolgozás feltételeinek javítása;
  • a hulladékszállítás szabályozása.

Az Európai Unió e téren a következő négy alapelv szerint cselekszik:

  • A megelőzés elve: a hulladékok keletkezésének visszaszorítása, az ipar ösztönzése arra, hogy kevesebb hulladékkal járó terméket gyártson, valamint a vásárlók bátorítása, hogy ilyen termékeket vásároljanak. Ennek az elvnek az alapján dolgozza ki az EU az európai hulladék-újrafeldolgozási stratégiát is.
  • „A szennyező fizet" elve: a szennyezéssel kapcsolatos költségek a szennyezésért felelős személyt vagy szervezetet terhelik. A veszélyes anyagokat ezért azonosítani kell, azok előállítóját pedig kötelezni kell a hulladék összegyűjtésére, kezelésére és újrafeldolgozására.
  • Az elővigyázatosság elve: amennyiben valamilyen kockázat lehetősége felmerül, meg kell kísérelni ennek elhárítását.
  • A közelség elve: a hulladékkal a forrásához legközelebb kell foglalkozni.

Az Európai Unió ösztönzi a hatékonyabb hulladékkezelést, és arra bátorítja a fogyasztókat, hogy döntéseikkel védjék a környezetet. A termelők és a fogyasztók döntéseire az Unió az alábbiak segítségével kíván hatni:

  • ökocímkék használata;
  • veszélyes anyagok helyettesítése;
  • környezetbarát termékek tervezése;
  • a termékek életciklusának meghatározása;
  • tiszta technológiák kifejlesztése;
  • tájékoztató kiadványok;
  • figyelemfelkeltő kampányok;
  • iránymutatások;
  • szabályozás és adóztatás.

Az Európai Unió számos irányelvet fogadott el a hulladékokkal kapcsolatban.

  • A legkorábbi az 1975-ben elfogadott, hulladékról szóló keretirányelv , amely arra kötelezte a tagállamokat, hogy ösztönözzék a hulladékok keletkezésének megelőzését és a hulladékok környezetbarát módszerekkel történő ártalmatlanítását.
  • Az 1991-ben elfogadott, veszélyes hulladékokról szóló irányelv a veszélyes hulladékok kezelésére vonatkozó szabályokat állapította meg.
  • 1992-ben az Európai Unió bevezette az ökocímkét. A címke jelzi a fogyasztók számára, melyek azok a „zöldtermékek”, amelyek kielégítik a környezetbarát cikkekre vonatkozó követelményeket.
  • Az 1994-ben elfogadott, csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló irányelv a csomagolási hulladékok újrahasznosítására és újrafeldolgozására állapított meg célértékeket. Ez Európa-szerte a szelektív hulladékgyűjtés elterjedéséhez vezetett. A 2008‑ra kitűzött cél a csomagolási hulladékok 55–80%‑ának újrafeldolgozása és legalább 60%‑ának újrahasznosítása.
  • Ami a hulladékképződés megelőzését illeti, az Európai Unió számos döntést hozott a mérgező hulladékok korlátozásáról. Ennek köszönhetően visszaszorulóban van például a nehézfémek használata az akkumulátorokban.
  • Az Európai Unió célul tűzte ki a rendkívül mérgező dioxinok használatának 90%-kal történő csökkentését 1985 és 2000 között. Egy 2005-ben hatályba lépett irányelv korlátozza a hulladékégetés során kibocsátható dioxin mennyiségét.
  • 2007-től kötelezővé vált a hulladéklerakók által kibocsátott metán befogása és kezelése. Célul tűzték ki azt is, hogy 2016‑ra már csupán az összes biológiailag lebomló hulladék 35%-t helyezik el hulladéklerakókban.
  • Számos egyéb jogszabály létezik az akkumulátorokra, a használt olajokra és a különböző veszélyes anyagokra vonatkozóan.
  • Az Európai Unió megtiltotta bizonyos veszélyes hulladékok kivitelét azon országokba, amelyek nem tagjai a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek (OECD).

2005 decemberében az Európai Bizottság úgynevezett tematikus stratégiát fogadott el a hulladékképződés megelőzéséről és az újrahasznosításról. A hosszú távú stratégia hozzájárul ahhoz, hogy Európa olyan „újrahasznosító társadalommá” váljon, amely a hulladék keletkezésének elkerülésére törekszik, és a hulladékot erőforrásként hasznosítja. Első lépésként a Bizottság azt javasolja, hogy az Unió vizsgálja felül az 1975-ben elfogadott, hulladékról szóló keretirányelvet, állapítson meg szabványokat az újrahasznosításra, és tegye kötelezővé a tagországok számára hulladékkeletkezés megelőzésével foglalkozó nemzeti programok kidolgozását.

 

Hulladékgazdálkodás és újrafeldolgozás: az Európai Tanács új szabályokat fogadott el 2018 májusában

A Tanács 2018 májusában elfogadta a hulladékokról szóló jogszabálycsomagot, amely új szabályokat határoz meg a hulladékgazdálkodásra vonatkozóan, és jogilag kötelező erejű célokat állapít meg az újrafeldolgozást illetően.

A tagállamoknak a települési hulladék újrafelhasználásának és újrafeldolgozásának növelése érdekében a következő célértékekkell teljesíteniük:

 

 

  2025-ig

  2030-ig

  2035-ig

Települési hulladék 

  55%

  60%

  65%


A tagállamoknak 2025. január 1-jéig létre kell hozniuk a háztartásokból származó textilanyagok és veszélyes hulladékok elkülönített hulladékgyűjtési rendszerét. Emellett gondoskodniuk kell arról, hogy 2023. december 31-től a biohulladékot vagy külön gyűjtsék, vagy pedig már a keletkezés helyén újrafeldolgozzák (pl. otthoni komposztálás formájában). Mindezek mellett fennmarad a papír és karton, üveg, fém és műanyag összegyűjtésére jelenleg is használt külön rendszer.

A jogszabálycsomag konkrét célokat határoz meg a csomagolásra felhasznált anyagok újrafeldolgozására vonatkozóan:

 

  2025-ig

  2030-ig

Valamennyi csomagolóanyag   

  65%

  70%

Műanyag  

  50%

  55%

Fa   

  25%

  30%

Vasfémek  

  70%

  80%

Alumínium 

  50%

  60%

Üveg  

  70%

  75%

Papír és karton  

  75%

  85%


A jogszabálycsomag hulladéklerakás-csökkentési célértéket is tartalmaz, továbbá minimumkövetelményeket állapít meg valamennyi kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer tekintetében. Azoknak a gyártóknak, akik termékeiket ilyen rendszerek keretében állítják elő, felelősséget kell vállalniuk termékeik hulladékfázisának kezeléséért, és ahhoz pénzügyileg is hozzá kell járulniuk. Kötelező kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerek kerültek bevezetésre valamennyi csomagolóanyag tekintetében. A tagállamok törekedni fognak annak biztosítására, hogy 2030-tól kezdődően semmilyen újrafeldolgozható vagy más módon hasznosítható hulladékot – különösen települési hulladékot – ne lehessen hulladéklerakóban elhelyezni.

A hulladékokról szóló jogszabálycsomag eredményeként növekedni fog a hulladékok újrafeldolgozásának a mértéke, és a csomag egyúttal hozzájárul a körforgásos gazdaság megvalósulásához. Ösztönözni fogja az újrafeldolgozható ás újrafelhasználható csomagolások használatát, és javítani fogja a hulladékgazdálkodás módját.

 

Háttér és a következő lépések

Az Európai Bizottság 2015. december 3-án terjesztette elő a körforgásos gazdaságra vonatkozó, módosított jogszabálycsomagot, amely magában foglalta a négy jogalkotási javaslatból álló, úgynevezett hulladékcsomagot is. Ez a módosított jogszabálycsomag országokon átnyúló következményekkel járó környezeti problémákat hivatott kezelni, kiterjedve arra a hatásra, amelyet a nem megfelelő hulladékgazdálkodás az üvegházhatásúgáz-kibocsátásra gyakorol, valamint a levegőszennyezésre és a szemetelésre, tengeri környezetben is. A csomag biztosítja, hogy a hulladékban megtalálható értékes anyagokat ténylegesen újrafelhasználják, újrafeldolgozzák és visszajuttassák az európai gazdaságba. Ezáltal elősegíti a körforgásos gazdaságba való átmenetet, valamint az EU-nak a nyersanyagoik importjától való függőségét azzal, hogy előmozdítja a természeti erőforrások körültekintő, hatékony és észszerű felhasználását.

Az állandó képviselők 2017. május 19-én megállapodtak a csomagra vonatkozó tárgyalási megbízásról, megnyitva az utat a háromoldalú egyeztetések előtt, amelyek 2017. május 30-án vették kezdetüket. Több tárgyalási fordulót követően az észt elnökség és az Európai Parlament december 18-án ideiglenes megállapodásra jutott, majd az állandó képviselők február 23-án jóváhagyták a megállapodást, amelyek  20 nappal a Hivatalos Lapban való közzétételüket követően hatályba léptek.

 

Források:

https://ec.europa.eu/environment/archives/youth/waste/waste_what_the_eu_does_hu.html

https://www.consilium.europa.eu/hu/press/press-releases/2018/05/22/waste-management-and-recycling-council-adopts-new-rules/

 

Hivatkozások  a további tájékozódáshoz:

A Hulladék Munkaszövetség honlapja

Hulladék Munkaszövetség - Az a kincs ami nincs, Hulladékpolitika az Európai Unióban (PDF)

Hulladékgazdálkodás általánosságban és az EU-ban (Dr. Nagy Béla - Kommunális Gépek 1. - 2011)

 

Idegen nyelvű hivatkozások:

Az EU hulladékpolitikája (angol nyelvű)

Being wise with waste - Tájékoztató kiadvány (PDF, angol nyelvű)

Hulladékkezelés képekben ... Hulladékkezelés képekben ...

Szelektív kisokos                               

Plakátkiállítás Plakátkiállítás

Virtuális plakátkiállítás

 

Az Európai Unió hulladékgazdálkodásra vonatkozó honlapja >>>

Az Európai Unió hulladékpolitikájában megfogalmazott néhány alapelv:
 
Hulladékkezelési hierarchia
A hulladékkezelési stratégiák elsődleges célja a hulladék keletkezésének megelőzése, és ártalmasságának csökkentése. Ahol ez nem lehetséges, a hulladékanyagokat újra fel kell használni vagy anyagában hasznosítani (reciklálás) kell, vagy energiaként újra kell hasznosítani. Végső megoldásként a hulladékot biztonságosan ártalmatlanítani kell (például égetéssel vagy lerakóhelyeken).
 
Közelség
A hulladékot lehetőleg a forráshoz legközelebbi helyen kell ártalmatlanítani.
 
Termelői felelősség
A gazdasági szereplőknek, és különösen a termékek gyártóinak részt kell venniük az anyagok, komponensek és termékek életciklusának lezárásában az előállítástól kezdve hasznos élettartamukon keresztül a hulladékká válás fázisáig.
 
Tiszta termékek támogatása
A tiszta termékek kifejlesztésének, előállításának és fogyasztásának támogatásával lehetséges a termék környezeti hatásainak csökkentése a teljes életcikluson keresztül. Ez megvalósítható az erőforrások hatékonyabb felhasználásával, a gyártás során keletkező kibocsátás csökkentésével és hulladékkezeléssel. A cél elérésének két eszköze az életciklus-elemzés és a környezeti címkehasználati rendszerek alkalmazása. Az életciklus-elemzés magában foglalja a gyártás, az elosztás, a használat és ártalmatlanítás során felmerülő összes nyersanyag-felhasználást és a környezetileg káros anyagok kibocsátását, és az így nyert információk alapján a gyártók tisztább termékeket tudnak előállítani. A környezeti címkehasználati rendszerek a fogyasztókat tájékoztatják arról, hogy a termék teljes életciklusa során mennyire volt hatékony a nyersanyag és az energia felhasználása. Ennek alapján a fogyasztó dönthet, hogy környezetbarátabb terméket vásárol-e, tehát piaci erőként befolyásolhatja a gyártást.
 
Gazdasági eszközök használatának elősegítése
Ennek a megközelítésnek a célja, hogy a piaci mechanizmusokon keresztül befolyásolja a környezeti teljesítményt. A gazdasági eszközök közé tartoznak a hulladéktermelésre, -szállításra és -ártalmatlanításra kivetett adók és díjak, a hulladéktermelés vagy újrahasznosítás forgalmazható engedélyei, az italcsomagolások betétdíjai vagy a nehezen ártalmatlanítható hulladékok importvámjai.
 
A hulladékszállítás szabályozása
A hulladékszabályozás feladatai közé tartozik a tagállamok közötti, valamint a tagállamokból az EU-n kívüli országokba történő hulladékszállítás szabályozása. A tagállamon belüli hulladékszállítás felügyeletére a tagállamoknak a közösségi rendszerrel összhangban lévő irányítási rendszert kell létrehozniuk. Ebben a tekintetben a jogszabály célja, hogy a hulladék a lehető legközelebbi, ártalmatlanításra alkalmas helyre kerüljön, és az országok ne exportálják a hulladékot.
 
A környezetvédelem és a belső piac
Az Unió hulladékokra vonatkozó szabályozása igyekszik szem előtt tartani a minél nagyobb mértékű környezetvédelem megvalósítása mellett a belső piac működését lehetővé tévő szabályozómechanizmusok megfelelő szintjét is. A Bizottság célja alapvetően az, hogy az EU területén termelődött, de újrahasznosításra vagy energiakénti hasznosításra nem alkalmas hulladék ártalmatlanítása a közösség határain belül történjen.

Hulladékügyi statisztika -  az EU-ban
 
„A 2008/98/EK irányelv 3. cikkének 1. pontjában található fogalommeghatározás szerint a hulladék „olyan anyag vagy tárgy, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles”. A hulladék jelentős erőforrás-veszteséget jelenthet mind az anyagok, mind az energia tekintetében, a hulladékgazdálkodás és a hulladék ártalmatlanítása pedig jelentős környezeti hatásokkal járhat. A hulladéklerakó például földterületet foglal, emellett levegő-, víz és talajszennyezést okozhat, míg a hulladékégetés légszennyező anyagok kibocsátásával járhat.

Az EU-ban a hulladékgazdálkodási politikák ezért azt a célt szolgálják, hogy visszaszorítsák a hulladékok környezeti és egészségügyi hatásait, és fokozzák az Európai Unió erőforrás-hatékonyságát. E politikák hosszú távú célja a keletkező hulladék mennyiségének csökkentése, amennyiben keletkezése elkerülhetetlen, a hulladék erőforrásként való hasznosítása, valamint a nagyarányú újrafeldolgozás és a biztonságos ártalmatlanítás elérése.”

 
Érdekességek
 
2016-ban a gazdasági tevékenységekből és a háztartásokból származó hulladék teljes mennyisége az EU-28 területén 2538 millió tonna volt.
Az EU-ban lakosonként 5,0 tonna hulladék keletkezett 2016-ban.
Az EU-ban a hulladék 45,7 %-át hulladéklerakóban helyezték el, 37,8 %-át újrafeldolgozták 2016-ban.
A főbb ásványi hulladékokat figyelmen kívül hagyva az EU-28 területén 2016-ban összesen 905 millió tonna hulladék keletkezett, ami az összes képződött hulladék 36%-ának felel meg . Ez a lakosság méretére vetítve azt jelenti, hogy az EU-28 területén 2016-ban lakosonként átlagosan 1,8 tonna nem ásványi hulladék keletkezett.
Az EU egészében a főbb ásványi hulladékok nélkül tekintett hulladékképződés lakosonkénti átlagos értéke 2016-ban az észtországi 9,0 tonna, illetve a ciprusi és a horvátországi 0,8 tonna között alakult. Az Észtországban keletkező hulladék nagy mennyisége az olajpalán alapuló energiatermeléssel függ össze.
 
(Forrás: https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=Waste_statistics/hu )
 
 
   
   
 
Erőforrás-hatékonyság és a körforgásos gazdaság
 
Az erőforrások felhasználásának múltbeli és jelenlegi tendenciái a szennyezés magas szintjéhez, a környezet állapotromlásához és a természeti erőforrások kimerüléséhez vezettek. Az európai hulladékpolitika hosszú múltra tekint vissza és hagyományosan a környezeti szempontból fenntartható hulladékgazdálkodásra összpontosít. Az erőforrás-hatékony Európa megvalósítása ütemtervének és a körforgásos gazdaságról szóló csomagnak – amelyek az európai gazdaságot 2050-re fenntarthatóvá alakítják át – meg kellene fordítania e tendenciát. A körforgásos gazdaságról szóló nemrég kidolgozott csomagban szereplő, hulladékról szóló négy új irányelv a megelőzés, az újrahasználat, az újrafeldolgozás és a hulladéklerakás tekintetében új hulladékgazdálkodási célértékeket vezet be.
 
 
 
Paradigmaváltás az európai hulladékjogban? – Észrevételek a kiterjesztett gyártói felelősség intézményesüléséhez 
 
Az Európai Unió kiemelt jelentőségű környezetpolitikai újítása volt az 1990-es években az úgynevezett kiterjesztett gyártói felelősség elvének megjelenése a közösségi hulladékjogban. Ezen alapelvnek megfelelően az egyes tagállamok, majd később az EU is bizonyos hulladékról való gondoskodás felelősségét a hulladék birtokosától a termék eredeti gyártójához (vagy első forgalmazójához) telepítette. Bár a kiterjesztett gyártói felelősség, mint szakpolitikai eszköz hatékonysága erősen megkérdőjelezhető, az uniós hulladékjog 2016–2018 közötti felülvizsgálata mégis a tagállami eszköztár kiemelt instrumentumává emelte. Ennek megfelelően a hulladékgazdálkodás pénzügyi és logisztikai terhei gyakorlatilag teljes mértékben a gyártókra terhelhetők. 
Az új szabályozás azonban korántsem teremt egyértelmű helyzetet sem a gyártók, sem a nemzeti jogalkotók és hatóságok számára. Jelen tanulmány a kiterjesztett gyártói felelősség új rendszere kritikus elhatárolási kérdéseinek tisztázására tesz kísérletet.
 
Forrás és a teljes cikk:  https://folyoirat.ludovika.hu/index.php/eumirror/article/view/1151/465