Katona József Lexikon Katona József Lexikon

Katona József drámaelmélete Katona József drámaelmélete

A 20-as évek táján a konzervatív nemesi patrióta színjáték leghatározottabb, elvileg legtisztábban látó bírálója Katona József volt. A színjáték funkciójáról ugyan külön nem nyilatkozott, de mindkét dramaturgiai tanulmánya  - Kisfaludy Károly Ilkájának töredékesen ránkmaradt bírálata (1819) és Mi az oka, hogy Magyarországban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni (1821) - erre vonatkozólag is félreérthetetlen állásfoglalást tartalmaz. Katona a problémát a művészi ábrázolás központi kérdésénél: a jellemábrázolásnál ragadta meg. "A dráma célja embert tenni a világ elé..." mondja az Ilka szereplőinek jellemét elemezvén.

Még világosabban tükrözi Katona dramaturgiai nézeteit a Tudományos Gyűjteményben megjelent híres tanulmánya. Tárgya szerint ugyan a hazai drámaírás akadályait fejtegeti benne, de ebbe a hattyúdalába szenvedélyes líraisággal belesűsítette mindazt, ami a szívén feküdt. A Mi az oka,... a drámaírás és a színjátszás objektív helyzetét tárja fel, közben azonban bepillantást enged szerzőjének szubjektív nézeteibe is, köztük a színjáték funkciójáról táplált felfogásába. Katona világnézete, drámaíró művészete a felvilágosodás talaján sarjadt, s ugyanezt mondhatjuk dramaturgiájáról is.
Waldapfel József szerint ugyan nem sokat foglalkozhatott elméleti dramaturgiai művek olvasásával, de szükség volt-e könyveket forgatnia, hogy a kor és a színház levegőjében élő gondolatok megillessék? Színházi élményei, személyes kapcsolatai a második pesti színtársulat tagjaival, mind a racionalizmus drámaesztétikáját közvetítették-sugallták az íróvá érlelődés döntő éveiben.
 
A színjáték tehát Katona szerint - a biográfiával egyezően - legfőbb célja és feladata az igazság feltárása. Akkor tanul a nép a színházban, ha a drámaköltő, mint igaz bíró, ítélőszéke elé idézi a múlt nagy egyéniségeit, s leszakasztva róluk a szolgai hízelkedés, a nacionalista elfogultság és a hatalmi érdek szőtte fátyolt, részlehajlás nélkül, lélektani és történeti hitelességgel ábrázolja őket.
 
 
Dramaturgiai irodalmunk kezdetei
 
Katona műve [A rózsa, vagyis a tapasztalatlan légy a pókok között] eredeti hangjával, sötétlő tónusaival meghaladta a komédiáról való korabeli poétikai gondolkodást, elvetve az afféle klasszicizáló normákat, amelyeket Pálóczi Horváth ádám 1815-ben keletkezett írásában még követelményként fogalmaz meg. Mivel a korszak dramaturgiai eszmélkedése, kissé lebecsülve a vígjátékot, figyelmét a hősdrámára összpontosította, majd csak Kölcsey tanulmánya fogja felvetni a tárggyal való elmés bánásmódnak, a körülöttünk zajló élet bemutatásának, a "situatio" és "charakter" összefüggésének azon elveit, melyek, véka alá rejtett mécsesként, ott világítottak a Rózsá-ban.
A szerző keserű élményének olaját égetve, mintha e téren is előre igazolná Kölcseyt, aki ezt írta: "Ezért van a vígjátékköltőnek szüksége tapasztalásra; neki az emberi külsőt s a bohó alakokat az élet scénáiban kell felkeresni s velük megismerkedni." Katona úgy idézte fel az "élet scénáit", hogy egyaránt igénybe vette a látszatot és valót egymásba vetítő képzelőerő iróniájának s az eszét "feltekerő" okosság
józanságának fegyverét. Így hát: "Nemcsak az elkészült szövetet volt nézni mulatság; azt is, ahogy készült: mert bájjal tette a dolgát."

Forrás: Ágistól  Bánkig : a dramaturgia nyelve és a nyelv dramaturgiája / Nagy Imre. - [Pécs] : Pro Pannonia, 2001. - 304 p. Lásd a katalógusban>>

 
Ágistól Bánkig