Katona József exhumálása
Kecskemét város polgármesterétől nyert magbízás alapján f. év március 28-án Dr. Szabó Kálmán múzeumigazgató társaságában s az e célra alakított bizottság jelenlétében reggel 9 órakor kezdtük meg az exhumálási ásatást a Szentháromság-temető azon helyén, amelyet az 1861-ben emelt sírkő s téglaalapra erősített vaskerítés jelölt meg Katona József sírjául. Megállapítván, hogy a sírhely – eltekintve a sírkőnek és vasrácsnak a munka megkönnyítése céljából előző nap történt eltávolításától – teljesen bolygatlan, a kirendelt munkásokkal megkezdtük a vasrács téglaalapja által körülzárt négyszögből a föld kihányását. Csakhamar kiderült, hogy e téglaalap a földbe mélyen lenyúlik s négy oldalról valóságos téglafal módjára veszi körül az 1861-ben megnagyobbított sírhelyet.
Az exhumálás pillanatait a Kecskeméti Lapok 1930. március 30-i számából elevenítjük fel úgy, ahogyan a korabeli tudósító látta:
„A letisztogatott puha földréteg alól két koporsó bontakozott ki. A hímes tojást nem lehet úgy megfogni, ahogyan Bartucz professzor keze mélyedt el a munkában, mégis már az első érintésre foszladozni kezdett a szinte porhanyóssá korhadt koporsó fedele. A sír fejétől számított jobboldali koporsó felbontásához látott hozzá először a két sírbúvár. Tenyérnyi darabokban lehetett csak leszedegetni az enyészet-ette koporsófedelet s alóla lassan tűntek elő a csontváz feketésre barnult maradványai.
Először két lábszárcsont… Két vékony, gyenge lábszár elpusztult maradéka…
A sír körül hallani lehet az újságírók ceruzájának sercegését a papíron… Hogyne, hiszen egyes verziók szerint Katona József alacsony, kistermetű férfi volt… Minél feljebb haladt a professzor keze, annál inkább feszült az izgalom húrja köröskörül a lelkekben… Bartucz professzor keze már a koporsó fejénél járt…
Még egy óvatos mozdulat és lehámlott a fej felett a koporsófedél utolsó darabkája is. És előtűnt Katona József édesanyjának feje fekete selyemkendőbe kötve. Csöndes, fáradt öreg matróna lehetett: egészen hiányos fogsora mutatja, hogy nagyon eljárt felette az idő.
A másik koporsó fedele is oszlik-foszlik… Apró gombfejű szegek bukkannak elő: ez már díszes, drágább koporsó lehetett. Talán ez az? Talán az édesanyja mellé tették a híres-nevezetes kecskeméti fiskális koporsóját?...
Hatalmas, erős két lábszárcsont kerül elő a koporsó alsó végéből. A körülállók megvitatják:
- Mégiscsak Roskovits Ignácnak volt igaza, aki megtermett, daliás férfiúnak ábrázolta képén Katona Józsefet!
Vaskos, erős csontváz bontakozik ki…Előbukkan egy-két rozsdaverte pitykegomb a mellény helyén: bizonyos, hogy Katona József díszruhájáról való – hangzik köröskörül a vélemény.
Szabó Kálmán felmutat egy hosszú, 2 cm nagyságú körmöt. Utána egy másikat, ugyanilyent.
- Abban az időben divat volt a hosszú köröm.
- Nos akkor biztos, hogy Katona József – állapítják meg – mert az öreg bizonyára nem divatolt…
A koporsó tartalma egyre tisztábban áll előttünk. A szemfedő foszlányai itt-ott még takarják az erős barna csontokat. Egy tömörebb, ellenállóbb ruhafélét emel ki Szabó Kálmán: egy nyakkendőt, szépen csokorba kötve…
- A koponya mindjárt megmond mindent – halljuk a hangját. Az élénk, eleven hang megtorpan:
- A koponya össze van törve….
Valóban, a nehéz sírkő alatt a felülről jövő nagy nyomást nem bírta ki a törékeny emberi csont. Bomlik, hullik szerte széjjel, amikor hozzányúlnak. A professzor óvatosan, két kézzel nyúl alája, kiemeli, hosszasan megnézi, leválasztja az alsó álkapcsot, egy pillanatig szemügyre veszi, aztán átnyújtja Szabó Kálmánnak, mi pedig már tőle halljuk:
- A fogazat egészen hiányos … Öreg …
- Ez nem Katona József, hanem az édesapja…
Az izgalom ezután éri el a tetőfokát. Újra kell ásni a harmadik koporsó után.
Már több mint három méteres a mélység.
Újra söprés, ecsetelés. A koporsó fedele folyton tisztul a földtől. Egyszerre felágaskodik mindenki előredőlt helyzetéből. A seprő nyomán három fehér betű tisztán látszik a koporsó fedelén ONA. Aztán tovább halad a seprő és fent, majdnem a koporsó fejénél felülről is tudjuk olvasni az előtte levő hármat. KAT…. Együtt KATONA.
Történelmi érdekességű percek következnek. A fedél egy része lassan leválik, és láthatóvá válik a zöld bársony nadrág… A díszruha egy darabja…Egy bőrdarab porladozik ott, ahol a csizma helyének kell lennie…
A nadrág hosszú, egészen a mellkasig ér. Két szárából óvatosan kihúzzák az alsó és felső lábszár csontjait. Hosszú, feltűnően hosszú, daliás termetű férfi csontjai ezek.
Mostmár csak a koponyát várjuk. Nehezen akar előbújni. A professzor ecsete már ott
motoszkál, ahol a koponyát lessük. Csak azt látjuk, hogy leteszi maga mellé az ecsetet, nagyon vigyázva egészen melléje térdel a csontváznak és közvetlen közelről megnézi. Szinte farkasszemet néz a fekete szemüreggel.
… és most halljuk először a hangját: - Ez Katona József! ...
A diadalmas pillanat áhitata üli meg az arcokat. A sírból …feketén mered ránk Katona József markáns feje… Megrázóan szép, fennkölt élmény.
Katona József feje csodálatos épségben maradt meg, annyira épen, hogy szinte ki lehet venni az arcvonásait is. A fején még a bőr is látszik, rajta egészen megvan dús haja, amelyet megfakított a sír száz esztendeje. Ami a legfeltűnőbb ezen a nagy, erőteljes koponyán, az, hogy a felső fogsor jobboldali szemfoga kiugróan előreáll, ami bizonyára nem a legszerencsésebb kifejezést adta az életben Katona József arcának. Kemény, határozott feje volt, amolyan Bánk bán fej amely tudta állni a vihart és bírta a szenvedést, a megaláztatást, amellyel bőségesen elhalmozta korának meg nem értése…
Bartucz professzor szerint:
- Legcsodálatosabb azonban az, hogy az enyészet éppen a legpuhább részt, az agyvelőt kímélte meg legjobban. Koponyájában még bent volt a galambtojásnagyságra összezsugorodott agyvelő. Mintha csak azt akarta volna jelezni, hogy ez az agyvelő különb, mint másé. Ebben olyan gondolatok villantak meg, aminőkre csak kiváltságos egyének, zsenik képesek. Valójában, Katona József agyveleje, koponyájának méreteiből számítva, jóval meghaladta a közönséges európai férfiállagot.
Az exhumálás után egy héttel április 4-én Katona József földi maradványait bronzkoporsóba helyezve, a múzeum elöl gyászhintóval vitték a Szentháromság temető díszsírhelyére.