Kodály Zoltán levelei Kodály Zoltán levelei

Kézírása alig változott az alatt a 66 év alatt, amennyit Kodály életéből ez a kötet felölel. Legfeljebb betűi növekedtek nagyobbra, annak mértékében, ahogy látása romlott.

Kodálynak a háború végéig két lakása volt: egy benti városi, és egy kinti zöldövezeti a Hűvösvölgyben. A kinti levelezés, kéziratok odavesztek. Nem volt sokkal kíméletesebb a sors Kodály leveleivel sem, melyeket az országban szerte küldött. Nagyjából tehát két fő csoportba sorolhatók a gyűjteményben időrendileg nyilvántartott Kodály-levelek: meglévőkre és a szerkesztő által el nem érhetőkre. Utóbbiaknak egyik hányada végleg elveszett, másik része hozzáférhetetlen volt.

A kötetben közzétett levelek túlnyomó hányada ebben a könyvben jelenik meg először. A levelek címzettjei főleg barátok, kollégák, pályatársak és természetesen a feleségei voltak. Levelei a legfőbb tanúk arra, hogy hogyan viaskodik önmagával és az anyaggal , mindezt azért, hogy a teljes embert bontsa ki magából, másokból .

Kodály sokszor kinyilvánította, hogy nem szeret levelet írni. Akikkel könnyen érintkezett, akárcsak telefonon is, azoknak nemigen írt.

A gúnyos hang is könnyen megtévesztheti a tájékozatlanokat. Kodály időnként éppen olyanokhoz volt gúnyos, akikhez érzelmileg jól kötődött, de gazdag humorérzéke is elsősorban ilyeneknek nyílt meg.

Forrás: Kodály Zoltán levelei / szerk. Legány Dezső. - Budapest : Zeneműkiadó, 1982. – 461 p. Lásd a katalógusban>>

Kodály Zoltán levelei