Kisgyerekként, ha szórakozni vágytam, nem volt kérdés, hogy olvassam el vagy nézzem meg a történetet, a tévéműsorok és videokazetták szegényes kínálata nem vetekedett a könyvespolcokéval. Könnyű volt a könyvet választani. Később, mire az első megfilmesített regényekhez hozzáfértünk, azokat már többnyire rég elolvastuk és emlékszem, mindig megvitattuk a tesómmal, mennyire másként képzeltük el a szereplőket, a környezetet. Ma már egy-egy könyvnek több filmváltozata is van és egyre gyakrabban fordul elő, hogy hamarabb látjuk a mozifilmet - vagy annak az előzetesét -, és azután olvassuk el az alapjául szolgáló művet – ha egyáltalán vesszük a fáradságot… Mert a film utáni olvasmány már nem ugyanazt az élményt nyújtja, a készen kapott képek ott élnek a fejünkben és megfosztanak bennünket a fantáziánk teremtő örömétől.

„De hát egy könyv cselekményét is készen kapjuk” – merülhet fel a kérdés itt is, amire egy a gyerekek médiafogyasztásával kapcsolatos riportban bukkantam. A cikkben megszólaltatott neurológus professzor szerint „ha egy gyerek olvas, akkor közben agytechnikailag rengeteg dolog történik. A betűket szavakká rakja össze. A szavak és mondatok képekké alakulnak át, fantáziavilágokká. Amit a gyerek agya elolvasott, az megjelenik lelki szemei előtt. Piroska megy az erdőbe. Itt egy gyerek sem a betűket látja. Ez hihetetlen fantáziateljesítmény: feketéből és fehérből egy képet megalkotni. Ezzel szemben egy Harry Potter-film semmit sem ér. Mielőtt bekapcsolhatná az ember a fantáziáját, már ott is a következő kép. Csak az viszi valójában előrébb az embert, amiért saját maga megdolgozott.”

Ez lebeg a szemem előtt akkor, amikor – újabban egyre gyakrabban - könyvtrailerekkel találkozom.

Hogy mi is az a könyvtrailer (vagy más néven könyvfilm)? Jó esetben több annál, amit egy fülszövegben megtudhatunk a könyv tartalmáról. Pár perces, a könyv hangulatát megragadó, az olvasók érdeklődését felkeltő kisfilm, szpot. Több száz oldalnyi szöveg pár perces vizuális adaptációja, olykor az adott mű köré kreált kerettörténettel. Marketingeszköz, reklám, ami a könyv megvásárlására – és nem utolsó sorban elolvasására – ösztönöz. Itthon leginkább a kiadók honlapjain és a közösségi oldalakon, videomegosztókon lehet találkozni velük – tévében nekem még nem sikerült. (Emlékeim szerint utoljára A Nagy Könyv volt akkora volumenű olvasásnépszerűsítő kampány, hogy a magamfajta minimáltévés is belebotoljon. Kár, hogy nem lett folytatása, mert igen nagy munkával, igen igényes munkák születtek – a Zenei Szolgáltatás DVD-i közt ma is megtalálhatók.)

A klasszikus könyvolvasással töltött idő minden ez irányú vizsgálat szerint csökkenő tendenciát mutat. Érthető módon, hiszen lényegesen nagyobb erőfeszítést igényel egy könyv elolvasása, mint egy film megnézése, az emberi természet meg olyan, hogy  szeret a kisebb ellenállás irányába menni: ha alapvetően szeretünk is olvasni, sokszor mégis inkább megnéz(ünk) egy filmet, amit pár kattintással letölthetünk vagy rögvest elindíthatunk, mintsem egy ehhez képest „macerás” könyvvásárlásba-olvasásba bonyolódjunk, még ha tudjuk is, hogy miről maradunk le.  Szóval, haladni kell a korral, csábítani az olvasásra, és ennek egy remek módja – az egyértelműen favoritnak tűnő e-könyveken túl – a könyvtrailer.

De milyen a jó könyvtrailer?

Számomra egyértelműen azok, amelyek megragadják az írásmű hangulatát, stílusjegyeit, és az alkotók úgy adják vissza a szubjektív élményeiket, hogy azzal elősegítik a mű befogadását, ugyanakkor nem használnak olyan konkrét vizuális elemeket, amelyekkel megzavarnák a saját, olvasmányélményen alapuló képi világom megteremtését. Ilyen „zavaró tényező” lehet például, amikor a könyv szereplőit jelenítik meg. Ld. Hal Vaughan Egy ágyban az ellenséggel – Coco Chanel titkos háborúja, vagy Viktor Pelevin Utópia (S.N.U.F.F.) című könyvének reklámadaptációja, vagy D. Tóth Kriszta új regényének (Jöttem, hadd lássak) beharangozója – hogy csak néhányat említsek a hazai palettáról. (Tudom, ez a nemzetközi trend, nem is azt kifogásolom, hogy nem követnék eléggé, pusztán a magam szempontjai alapján vélekedem.) Karafiáth Orsolya Kicsi Lili c. regényének kisfilmje még ezen is túlmegy, hogy véletlenül se tudjunk elvonatkoztatni, az írónő nemcsak részleteket olvas fel a művéből, hanem maga alakítja a női szereplőket.

Könnyen szerethetők a fentiekkel szemben – és nem utolsó sorban a vizuális megerősítésnek köszönhetően könnyen azonosíthatók - azok a kisfilmek, amelyek az adott könyv illusztrációival operálnak. Ilyenek tipikusan azok a gyerekkönyvek, amelyekben valamelyest adott a képi világ és a történet szereplői csak „megmozdulnak” a képernyőn, épp annyira csak, hogy felkeltsék az olvasóik figyelmét, akik aztán készségesen lapozzák fel az adott könyv(ek)et. (Igazán kedves és humoros pl. Nógrádi Gábor Nem vagyok Samu c. könyvének trailere.)

Az egyik kedvenc könyvtrailerem  Krolikowski Dániel munkája, az Úton – Az eredeti tekercs. Noha Jack Kerouac könyvéből igazi sztárparádés hollywoodi mozifilm is készült, a könyvajánló nyomokban sem emlékeztet a rendező Walter Salles és az operatőr Eric Gautier által létrehozott képi világra. Az Úton könyvtrailere nemcsak rendkívül ötletességével hívja fel magára (és természetesen vele együtt a könyvre) a figyelmet, hanem azzal is, hogy tökéletes példája annak, hogyan lehet úgy megjeleníteni egy szöveg hangulatát, hogy beleérezzük magunkat a szituációba, ugyanakkor a történetet olvasva kedvünkre alkothassuk meg a saját, lelki szemeink előtt vetített filmverziónkat.